Fábián amúgy - termete lévén fifikásnak kellett lennie az evolúció során- úgy űzi el az éjszakai mumusokat, hogy ha meglátják őt, akkor olyan nevetőroham jön rájuk az apró mérete láttán, hogy inkább otthagyják a szörnyet a gazdájával (a Te gyermeked) együtt. Ebből is látszik, hogy nem kell egy szörnynek törvényszerűen ijesztőnek lennie, elég, ha a célját eléri és a mumus odébbáll.
Nem mellesleg ma azt olvastam a Szörnyek víztana c. szakkönyvben, hogy:
"A legtöbb szörnyeteg sosem eszik vízi aprószörnyet, melynek oka egészen nyilvánvaló szörny körökben. Mégpedig az, hogy a vízi aprószörnyeknek rémesen kemény a páncéljuk, amit csak kevés szárazföldi szörny képes feltörni, lebomlasztani, vagy bármilyen módon ártalmatlanítani. Továbbá azon vízi aprószörnyek, akik nem bírnak eme kemény búrával, azok meg irtó gyorsan száguldoznak a víz felszínén, szinte észrevenni sem lehet őket, csak - az ember számára érthetetlen - a cikázó vízfelszín árulkodik jelenlétükről. Meg amúgy is, miféle szörny képes megenni egy VÍZI-t...! A vízi evés undorító szokása alól kivételt képeznek a Fábián-ok, valamint a Rikárdó-k, csak ez a kétféle szörny eszi őket, bár az kétségtelen, hogy a Fábián-ok ez ügyben elég válogatósak. Mindent még ők sem esznek meg a vízből. Na de a Rikárdók..." - részlet Kelemen, a szörnyek biológusa - az én ízlésemnek kissé szakmaiatlan - tollából.
Ő itt Fábián! Épp horgászik! :D
